Édesanyám

Van egy kis ház lent a faluszélén

Ott lakik a drága jó anyám

Ott születtem én a faluszélen

Ott nevelt fel az édesanyám

Gyermekkori nagyon boldog évek

Álmaimban visszatérnek még

Édesanyám arcát most is látom

A testéből megszülettem én

Édesanyám hálás vagyok néked

Hogy megszülted áldott gyermeked

A testedből kaptam én életet

Nem feledem soha - soha el

Nem tudnálak soha elfeledni

Mert tőled kaptam én az életet

Jaj de sokat szenvedtél én értem

Nélkülöztél olyan sok mindent

Anyám - anyám, drága édesanyám

Hogy tudnám én meg hálálni ezt

Nem is tudom, hogy mit tegyek én érted

Hogy megköszönjem én ezt teneked

De megteszek én mindent majd teérted

Hogy meg köszönjek mindent neked én

Ha tőled már elsodor az élet

Akkor is majd visszajövök én

De akkor is majd visszajövök én

Tajti - Hajós Sándor    

Túrkeve

Egy árva fiú

Zöld erdők és dombok lágy ölében

Egy árva fiú búsan ballagott

Nem marad már neki csak a bánat

Összetörte egy lány a napot

Nem kellettem itt hagyott ő engem

Nem érezte a fájdalmaimat

Nélküle már szenvedés az élet

Szomorú és megroggyant vagyok

Szenvedek és fáj a szívem érte

Mert búcsú nélkül bánatot hagyott

Mást szeret és elhagyott ő engem

Árva lettem búsan ballagok

Magabiztos bátor ember voltam

Nem figyeltem sokszor oda én

Nem vállaltam érte áldozatot

Egy lapra tettem fel mindent én

Kár volt nekem magabiztos lenni

Összetörtek már az álmaim

Egy percre én nem figyeltem oda

Az a perc volt mindennek az oka

Így jártam én szegény árva legény

Könnyen vettem sokszor mindent én

Nem figyeltem kellőképpen oda

Csak az a perc mindennek az oka

Nem kérek én tőled most már többet

Csak annyit kérek ne felejtsél el

Hogy volt egy fiú ki úgy szeretett téged

A nevemet de sose felejtsd el

A nevemet ne felejtsd majd el

Tajti - Hajós Sándor,                                            Túrkeve

Drága jó anyám

Lámpafényes kis faluban ott születtem én

Nem volt villany csak egy gyertyafény

Nem tudtam én azt sem, hol vagyok

A kicsi szívem nagyon dobogott

Zokogtam és sírtam sokat én

Sírva kezdtem az életet annak idején

Kisírt szemmel csodálkoztam én

Ez a világ lesz majd az enyém

A jó anyám vigasztalgatott

Átölelt magához szorított

Éreztem a teste melegét

Nyugtató volt azt éreztem én

Ne sírj fiam lesznek jobb napok

Ha zokogtam ő megnyugtatott

Megtört szívvel néztem őreá

Csodálkoztam ez az anyukám

Köszönöm én jó anyám neked

Áldott szívvel szülted gyermeked

Kaptam én a testből életet

Köszönöm én azt, hogy létezem

Nehéz utat jártunk mi be annak idején

Nehéz volt az élet, de nem volt sok remény

Nem volt könnyű drága jó anyám

Felneveltél vigyáztál reám

Nehéz sorsból jaj de sok jutott

A jó anyám vigasztalgatott

Hallgattam a nyugtató szavára

A lelkére és a sóhajára

Elfeledni én ezt nem tudom

Érzésemet elfeledni soha sem fogom

Fájó szívvel gondolok reád

Te voltál a drága jó anyám.

Amíg élek feledni nem fogok

Álmaimban is rád gondolok

Fájó szívvel gondolok reád

Te adtad az életet, te drága jó anyám

Tajti - Hajós Sándor,

Túrkeve

Túrkeve

Ajándékba kaptam

Ajándékba kaptam a szerelmemet

Egy nem várt pillanatban ismertem én meg

Ballagott ő felém, úgy ragyogott az ég

Felhőtlen a napom nem borús már az rég

Az égi áldásokat most meg kaptam én

Gyönyörű a napom úgy szikrázik a fény

Eljött az a fény, amit vártam nagyon rég

Áldott ez a nap, mert itt ragyog felém

Ajándékba kaptam azt a csillagot

Az a csillag most már csak nekem ragyog

Mért ragyogna másnak hisz úgy szeretem őt

Féltve őrzőm mindég a gyönyörű nőt

Sok - sok boldog órát átéltem veled

Mély nyomokat hagytál már a szívemben

Ígérd meg azt kérlek, nem felejtesz el

Hogy örökké én élek a te szívedben

Sápadt percek órák nyugszik már a nap

Nyugovóra térünk az öreg fák alatt

Eltelt már felettünk a sok - sok boldog év

Megtört ami szívünk nincs már sok remény

Az a sok pillanat némán múlik el

Egy ölelés is elég ha búcsúzni kell

Mond mit ér azaz élet ha ki alszik a fény

De tudjuk azt már régen, hogy nem tart örökké

De mit ér már élet ha odalett a fény

Nem marad már semmi csak egy búcsúlevél

Csak egy búcsú levél, csak egy búcsú levél

Mert ki aludt a fény nincs már több remény

Csak egy búcsú levél, csak egy búcsú levél

Nincs már több remény, mert ki aludt a fény

De ki aludt a fény

De oda a remény

Tajti - Hajós Sándor,

Túrkeve.

Elrontottam az életemet

Elrontottam életemet bánatos vagyok

Keresem én azt az utat amin vissza fordulok

Meg bántam már amit tettem én hibáztam el

Elment tőlem a kedvesem, de én rontotta el

Kicsúszott a kezeimből a saját életem

Meg büntetett engemet most az istenem

Nem kellek én lehet másnak azt is jól tudom

Elrontottam az életem bánatos vagyok

Nem tudom, hogy mért kelletett meg történnie

Életemnek legszebb évét pazaroltam el

Bent vagyok az alagútba hol van az a fény

Kimásznék én valahogyan csak lenne kis remény

Pont én velem történt ez meg olyan nagyon fáj

Nem fog engem más szeretni senki soha már

Kinek kell egy ilyen ember ki züllik minden éjszakán

Nem törődik senkivel sem csak kocsmába jár

Nekem jó volt amit tettem másnak nagyon rossz

Öröm után én szenvedek az is elég rossz

Kívántam én nagyon őtet meg is ittam én

Ez volt nekem az én bűnöm nincs már több remény

Nincs igazság e kerek földön nem is lesz soha

Ment tönkrement az életemnek a kapcsolata

Nem tudok a jövőnek én neki menni sem

Innen az út lefele megy vissza nehezen

Pár nélkül már nem lesz soha teljes életem

Zsák utcába beragadtam ez történt velem

Nem tudok én kitalálni lehet sohasem

A zsák utcába rontottam el az én életem

Tajti - Hajós Sándor,

Mit mondjak én róla

"Volt egy lány akit szerettem"             

"Ő volt mindenem az életem"

"Akit sohasem feledtem"

Átgázolt az én szívemen

De mit is mondjak róla

Sajnálom mert úgy szeretem

Álmaimban vissza várom újra

Szívtipró volt kicsit ez a lány

De a szívem még is visszavár

Megtennék én sok mindent ő érte

Csak vissza kapnám újra egyszer már

Tüzes volt ő minden áldott este

Forrt a vére éjszakákon át

Hiányoznak percek, órák, napok

Nélküle az élet semmi már

Keresem én minden áldott este

Megyek - megyek fel nem adom én

Hiányoznak azok a szép esték

Az együtt töltött forró éjszakák

Előjönnek az éjszakai álmok

Nem tudok én aludni se már

Forgolódom éjjel - nappal érte

De nem tudom őt elfeledni már

Érzem azt, hogy betegségbe estem

Az ő szíve az én gyógyszerem

Nagyon kérem adja vissza nekem

Hadd gyógyuljon meg az én kis szívem

Tőle gyógyul meg az én szívem

Tajti - Hajós Sándor, Túrkeve

                                                                           Bánatosan írom ezt a dalt                                          

Úgy gondoltam, hogy örökké tart                            

Vége lett, de minden véget ért                             

Fáj a szívem a múló tegnapért

Nem tudom ezt dalban írni sem                               

Vérző szívem oly nagyon beteg                         

Sírok én, és búsan ballagok                              

Gyógyulni én most még nem tudok

Néha - néha előjön a kép                                   

Álmodozok róla sokszor még                           

Összetörtek az én álmaim                              

Töredeznek már a vágyaim

Hiába volt a nagy szerelem                                    

Nem gyógyul be könnyen a szívem                          

Fájdalmaim határtalanok                                    

Gyógyulni én most még nem tudok

Véget ért, de minden véget ért                               

Ami volt az nem jön vissza még                       

Könnyezem, mert néha nagyon fáj                       

Könnyeim a porba hullnak már

Hiába is sírok érte én                                               

A szíve már régen nem enyém                                

Elment tőlem távol mesze jár                               

Elrabolta szívét lehet más

Elment tőlem nagyon messze jár                           

Elrabolta szívét lehet más.

Tajti - Hajós Sándor,                                       Túrkeve

Boldogságra vágyom

Járok én egy nagyon hosszú úton

Nagyon régen, oly régóta már

Várom azt, hogy nagyon boldog legyek

Találjon rám már a boldogság

Nem tudom én melyik úton járjak

Csak, hogy egyszer megtaláljam őt

Ő hozza el azt a boldogságot

Azt amit én keresek nagyon

Hosszú utat kell érte bejárnom

Remélem, hogy megtalálom őt

Mindjárt könnyebb lenne az én szívem

Ha meg érintene már egyszer ő

Felnőtt fejjel igen nagy a vágyam

Érett ember férfi vagyok én

Kamaszkorom régen tovaszálltak

Fejem fölött szalad el az év

Nincsen nekem, hogy már mire várjak

Mennem kell, de lépnem kell tovább

Fejem fölött röpülnek az évek

Párt kell nekem választani már

Szeretetre boldogságra vágyom

Olyan nagyon, oly régóta már

Tennem kell,hogy ne is legyen álom

Hogy,teljesüljön be ez végre már

Tennem kell, hogy ne is legyen álom

Hogy teljesüljön be ez végre már

Tajti - Hajós Sándor,

Túrkeve

Robogóvonat

Várok egy lányt kint az állomáson

Megüzente késve érkezik

Olyan sokszor megáll az a vonat

Mire beér besötétedik

Percek, órák nagyon lassan múlnak

Nyugtalanul várom vissza őt

Mert az a sok perc oly lassan múlik

Oly nehezen telik az idő

Hallom már a vonat kattogását

Messze jár, de üzent már a szél

Késő este nagyon a sötétben

Robog vele vissza énfelém

Elmerengve csengő hangját hallom

Az én szívem egyre zakatol

A két kezével integet úgy látom

Boldogság ül az én arcomon

Toporogva epekedve várom

Elmerengve égő vágyban én

A két szemét újra - újra látom

Nyújtsa kezét ő már énfelém

Ezt a kislányt a szívembe zártam

Boldog vagyok önfeledten én

Vidámabb lett rögtön az életem

Mert megüzente nekem azt a szél

Széllel szemben nem akarok járni

Hagy fújja csak őtet én felém

Oly sebesen robog az a vonat

Hozza gyorsan robog be is ért

Oly sebesen robog az a vonat

Behozta már boldog vagyok én

Tajti - Hajós Sándor,  

Túrkeve

Egy nyaralólány

A nyár elején szerettem egy lányba

Távolról jött ő messze lakik

Nyaralni jött ami kis hazánkba

Oly boldoggá tett engem elvakít

Elszállt a nyár szomorú az este

Eljött a nap mennie kell már

Beállt a gép és menetre kész

Hulló könnyel búcsúzni nehéz

Úgy fáj a szív érte majd meghasad

Nem maradt már néha egy vigasz

Lelkembe mar az a sok szép emlék

Megtört a szív búcsúzni nehéz

Búcsúzni kell, búcsúzni muszáj

Nem maradhat itt már ő tovább

Úgy sír a szél, úgy zug az a gép

De meg hatódva sírni oly nehéz

El búcsúztunk nagyon nehezen

Nem volt könnyű nagyon fájt nekem

Könnyek nélkül nem ment mert nehéz

Felszállt a gép érte sírom én

A felhők szárnyán utazik ő már

Távol ment, de nagyon messze jár

Átszelte már a nagy óceánt

Felhők szárnyán repül ő tovább

Nem maradt már csak egy kis remény

Álmodok én róla sokat még

Ha feltámad majd a nyugati szél

Lehet, hogy majd vissza fújja még

Ha feltámad majd a nyugati szél

Lehet, hogy majd újra visszatér

Tajti - Hajós Sándor,

Túrkeve

Egy lányt sodort a szél

Véletlenül találtam egy lányra

Szemben jött az úton énfelém

Nem ismertem én azelőtt soha

Oly véletlenül sodorta a szél

Csodaképpen csöppent életembe

Fújta a szél - fújta énfelém

A mosolya elragadott engem

Ő nekem egy égi tünemény

Emlékszem a bőre illatára

Átjárta az egész testemet

Azóta én mindég csak azt érzem

De olyan jó, hogy itt van ő velem

Nem bántam meg, hogy én megszerettem

Felforgatta pedig életemet

Nem csalódtam soha - soha benne

Mert meg kaptam én tőle ami kell

Van egy érzés soha nem feledem

Azaz érzés nagyon megkötöz

Táplálkozom ebből az érzésből

De ha megkönnyezem fáj a nagy örömöm

De nem csuklok én soha - soha össze

Mert nem bánatból táplálkozom én

Örömökben boldogságban úszom

A bánatot meg elvitte a szél

De nem csuklok én soha - soha össze

Mert örömökből táplálkozom én

A bánatomat régen elfeledtem

Elvitte már messzire a szél

De messzire a szél

Túrkeve

Van egy fiú

Van egy fiú ami kis falunkban

Olyan sokszor szépen hegedül

De mostanában sír a hegedűje

A bánattól nagyon összetört

Összetörte lelkét az a szép lány

Kit szeretett ő igen nagyon

Szomorú lett most az ő élete

Elment tőle bánatot hagyott

Bánatában a hegedűt nyúzza

Húzza vonja siralmasan ő

Keservesen szól a hegedűje

Szemeiből csurdogál a könny

Nem tudja ő könnyen elfeledni

Hisz szerelmes volt nagyon ő belé

Bánatában siralmasan játszik

Oly szomorú és sír a hegedű

Nem búcsúzott el a közös útról

Meglepően ő könnyen letért

Nem tölti be senki az ő helyét

A szíve mélyén a hiányt az űrt

De nem tölti be senki az ő helyet

Szíve mélyén a hiányt az űrt

Tajti - Hajós Sándor,

Túrkeve

Fáj a szívem

                                                         Fáj a szívem olyan nagyon sokszor               

Orvoshoz én vele nem megyek                         

Nem tud nekem olyan gyógyszert adni                  

Hogy bánatomat elfeledhessem

A bánatomra nem kapható gyógyszer                   

Az a gyógyszer a te szívedben van                       

Te vagy nekem egy igazi gyógyszer                       

A szíved nélkül fájdalmaim nagy

Érted fáj a szívem nagyon sokszor                       

Add hát ide az én gyógyszerem                        

Életemben hálás leszek érte                       

Megbocsájtok mindent én neked

Te vagy nekem szívemre a gyógyszer                    

Te nélküled nem gyógyulok én                            

Nem pótolja a szívedet semmi                               

Ha nem jössz vissza bele halok én

Fájó szívre oly kevés a gyógyszer                          

Lehet talán nem is kapható                                    

Sérült szível olyan nehéz élni                                 

Ez az élet nem meg nyugtató

Az én szívem akkor lesz majd boldog                    

Ha megbocsájtod az én bűnömet                       

Bűn nélkül majd szerelmesen élünk                     

Boldog lesz majd ami életünk

Boldogan majd együtt élhetünk

Tajti - Hajós Sándor,                                             Túrkeve

Kerestem a csillagomat

Valamikor olyan régen                                     

Kerestem a csillagomat én                               

Régen volt és most felidézem                                 

A gyönyörű napokat most én

Tiszta égbolt virágok illata                                      

Tavasz volt már szikrázott a fény                               

Hold világos éjszakában csendben                      

Halkan kicsit suttogott a szél

Ballagtam én az orgonás utakon                         

Beszívtam a virág illatát                                       

Rózsa színben láttam a világot                           

Ballagtam én mentem csak tovább

Sok - sok utat akkor én bejártam                           

Végig mentem sok - sok úton én                             

Jött felém egy nagyon csinos szép lány

Mosolyogva néztem én felé

Benne láttam én a csillagomat                                   

Rám nézett és vissza mosolygott                       

Éreztem, hogy történik valami                     

Elkísértem azon a napon

Ez a szép lány már csak nekem ragyog                    

Nem kell neki most már senki más                    

Elég nekem már ez az egy ékszer                          

A csillagfényes szellős éjszakán

Elég nekem már ez az egy ékszer                            

A holdvilágos csendes éjszakán

Tajti - Hajós Sándor,                                           Túrkeve

Vágyak, ébredések

Vannak vágyak és rossz ébredések                    

Olyan rossz, hogy üres lett az ágy                        

Elmentél és itt hagytad az álmom                             

Rám hagytad a gondot bánatot

Fetrengek én még azon az ágyon                    

Elnyomnak a vágyak és az álmon                           

Nem tudom, hogy mit hoz majd a hajnal                  

De nem tudom, hogy várjak én még rád

Azt érzem, hogy vágyom én utánad               

Nélküled már oly üres az ágy                                 

Érzem azt, hogy a lelkem fáj utánad                       

De nem tudom, hogy meddig várjak rád

Nem tudom, hogy mit hoz majd a holnap                 

Azt érzem a szívem meghasad                        

Szeretnélek újra - újra látni                            

Vágyak álmaimat újra megtalálni

Elsodort a szél most kicsit tőlem                       

Remélem, hogy újra vissza fúj                                 

A régi álmok újra bennem élnek                         

Nem titkolom fáj a szívem érted

Az álmokat oly nehéz feledni                          

Felkavartad az érzéseimet                                    

Az édes álmok sokszor keserűek                             

De még is érted fáj az én szívem

Nem tudlak én elfeledni téged                               

Te érted még dobban a szívem                      

Álmaimban újra vissza várlak                                  

Gyere vissza áld meg a szívem

Én még mindég újra vissza várlak                          

Gyere vissza bocsájts meg nekem

Tajti - Hajós Sándor,                                                Túrkeve

Zöldülnek a kertek és a rétek                             

Bimbózik már a sok szép virág                           

Szerelmünk is lassan - lassan ébred                     

Kinyílnak már mint az orgonák

Itt van már a szerelem hónapja                             

Feljött a nap szikrázik a fény                          

Álmosságból ébredünk fel újra                       

Vágyakozva lassan ébredünk

A sok virág virágzik a réten                                    

Szerte széjjel ontja illatát                                     

Illatától oly kedves az élet                                         

Enyhe szellő közben fújdogál

Itt a tavasz én már útra kelek                                    

Felkelt a nap szikrázik a fény                                

Elindulok én azon az úton                                   

Keresem a szerelmet én

Nem is olyan könnyű megtalálni                                

Azt gondoltam könnyebb lesz talán                         

Nem adják a lányok a szívüket                             

Olyan nagyon könnyen ide már

Addig - addig mentem én az úton                            

A szerelem énrám rám talált                                     

Jött felém egy nagyon csinos szép lány                

Enyhe szellő fújta illatát

Közös úton egymásra találtunk              

Megtaláltuk álmunk vágyait                                   

Le nem térünk soha ezen útról                            

Mert az álmunk akkor tova száll

Tajti - Hajós Sándor,                                             Túrkeve

Rövidek az utak

Rövidek az utak

Nem találom őt

Melyik úton menjek

Hogy meg találjam őt

Hosszú úton menjél

Azon menj tovább

Menj tovább az úton

De sokszor meg ne állj

Menj tovább az úton

Addig meg ne állj

Vár rád majd egy kislány

De akkor majd megállsz

Te csak menj az úton

Menjél csak tovább

Ott lesz majd a kislány

Aki vár majd rád

Hosszú utat jársz be

De addig meg se állj

Vár majd ott egy szép lány

De akkor meg is állsz

Hosszú volt az utad

Mentél csak tovább

Addig - addig mentél

Hogy ő már rád talált

De ő már rád talált

Tajti - Hajós Sándor,                                       Túrkeve

Hív egy szó

Hív egy szó,egy mondat

Amit nem mondtam még el

Nem volt rá alkalom

De most mondanám el

Ha meg látlak téged

Fellobbant a láng

Gyenge az én szívem

Nem csodákra vár

Vágyom rád már régen

Úgy pezseg az a vér

Hív egy szó egy mondat

Legyél az enyém

Az a szó a mondat

A szívemből tör fel

Átélni is nehéz

Sírva mondom el

Vágyom én rád nappal

Meg minden éjszakán

Ne tedd tönkre szívem

Olyan nagy az a vágy

Akarom, hogy érezd

Te is éld majd át

Hogy mit ér az a mondat

És van e benned vágy

Szeretném én tudni

Van e benned vágy

Mond el nekem bátran

Ne várjak csodát

Mit ér az a mondat

Mit ér az a szó

Ha a szív már foglalt

És nem csábítható

Mit ér az a mondat

Mit ér az a vágy

Nem ér az már semmit

Ha a szíve régen  másé már

Mit ér az a mondat

Mit ér az a szó

Ha a szíve foglalt

És nem csábítható

Tajti - Hajós Sándor,

Túrkeve

Nem járok én sehova sem

Nem járok én sehova sem

Kocsmákat is kerülöm el

Van nekem egy kicsi babám

Szomjas számmal ő hazavár

Nem vagyok én csalfa vagány

Van egy asszony ki hazavár

Odabent már meleg az ágy

Nem mennék én sehova már

Nem járok én sehova sem

Minek mennék én oda el

Nem kell nekem csak a babám

Tüzes csókkal ő hazavár

Nem voltam én hűtlen soha

Egy jó asszony azaz oka

Nem vágytam én mások után

Otthon mindig meleg az ágy

Nem járok én sehova sem

Kocsmákat is kerülöm el

Kis házikóm belakott már

Odabent már forró az ágy

Asszonyom a paplan alatt

Rugdos ő már jó nagyokat

Nem járok én sehova sem

Minek mennék én oda el

Nem kell nekem csak a babám

Tüzes csókkal ő hazavár

Nem mennék én sehova már

De mért is mennék valahová

Van egy asszony ki hazavár

Ő vele már tele az ágy

Tajti - Hajós Sándor,

Túrkeve

Egy lányt sodort a szél

Véletlenül találtam egy lányra

Szemben jött az úton énfelém

Nem láttam én azelőtt őt soha

Véletlenül sodorta a szél

Csodaképpen csöppent életembe

Fújta a szél fújta énfelém

A mosolya olyan bársonyos volt

Ő nekem egy égi tünemény

Emlékszem a bőre illatára

Átjárta az egész testemet

Azóta én mindég csak azt érzem

De olyan jó, hogy itt van ő velem

Nem bántam meg, hogy én megszerettem

Felforgatta pedig életemet

Nem csalódtam soha - soha benne

Mert meg kaptam én tőle ami kell

Van egy érzés soha nem feledem

Azaz érzés nagyon megkötöz

Táplálkozom abból az érzésből

De ha megkönnyezem fáj a nagy örömöm

De nem csuklok én soha - soha össze

Mert nem bánatból táplálkozom én

Örömökben boldogságban úszom

A bánatot meg elvitte a szél

De nem csuklok én soha - soha össze

Mert örömökből táplálkozom én

A bánatomat régen elfeledtem

Elvitte már messzire a szél

Tajti - Hajós Sándor,

Túrkeve

Elmegyek én nemsokára

Elmegyek én nemsokára, megfáradt a szívem

Elmúlnak a hosszú napok, hónapok és évek

Ha elkel mennem, elmegyek én, nem maradok már itt

Eltelt az idő felettem, majd jön helyettem más is.

Ha elmegyek én, ne zokogjatok értem

Éltem én már épp eleget e földkerekségen

Nyugtasson meg az a vigasz, hogy sokáig éltem

Boldogság volt az életem, ameddig én veled - veled éltem

Minden ember elmegy egyszer,mert el kell, neki menni

Az elmenetelt fájó szívvel, ha nehezen is el kell azt fogadni

Megtört lelkünk, fáradt szívünk, nyugalomban nyugszik

Megpihenünk végleg már mi, de nem bánt soha semmi.

Köszönöm én az istennek, hogy megadattad nékem

Amíg éltem úszhattam, a boldogság tengerében

Hálát mondok, és bánatosan felnézek az égre

Mondjatok egy imát majd el, a temetőben értem

Örök élet odafent lesz a mennyországban nékünk

Ott fogunk majd nyugodt szívvel, tovább - tovább élni

Nyugodt szívvel és lélekkel, fogunk ott pihenni

Odafentről mondjuk el majd, miként kell az életet leélni

Miként kell az élet leélni

De boldogságban élni

Tajti - Hajós Sándor,                                         Túrkeve

Átutazó

Átutazó volt a kedvesem

Átgázolt ő az én szívemen

Hozott nekem sok szép napot

De itt hagyta rám a bánatot

Átvágott ő igen rendesen

Nagy kanállal élte életét

Kevés voltam sokszor neki én

Forrt a vére, forrt a vágya

Kevés voltam éjszakára

Elfordult és elment tőlem ő

Nagy étvágyú volt a kedvesem

Falós volt ő igen rendesen

Nem ismerte mi az elég

Jóból neki sok is kevés

Éhes volt ő mindég azt hiszem

Jól átvágott az én kedvesem

Összetörte a kis szívemet

Oda lettek a szép napot

Előjöttek a bánatot

Nem tudom majd mi lesz én velem

Átgondoltam mindent rendesen

Kevés voltam sokszor éneked

Nem tudtam, hogy nagy a vágyad

Nem éreztem mi az álmod

Isten veled csalfa kedvesem

Nem siratlak már én soha sem

Túl sok voltál érzem énekem

Kiskanállal vacsorázok

Esténként meg muzsikálok

Jókedvem van most már kedvesem

Kiskanállal vacsorázok

Esténként meg bazseválok

Jó kedvem lett hűtlen kedvesem

Tajti - Hajós Sándor,                                              Túrkeve.

Neonfényes éjszakában

Neonfényes éjszakában megismertelek

Ragyogó volt a mosolyod beléd szerettem

Éreztem én nagyon, hogy lépnem kell tovább

Nem hagyhatom elveszni a nagy romantikát

Oly csodás ha jön az este fellobban a fény

Az estében te vagy egy égi tünemény

Te ragyogsz énekem nem a csillagok

Ha sötét felhők jönnek akkor is ragyogsz

Neonfényes éjszakában boldog lettem én

Nem borul be felettem oly könnyen már az ég

Csillog a te szemedet mindig látom én

Estefele hívogat az alkony meg mesél

Ez a mesés alkony a valóság nekem

A félhomályban vagyunk mi oly szerelmesek

A valóság nem álom, nem egy álmodás

A félhomályban feltört bennünk a varázs

Oly nagyon mi égünk majd el olvadunk

Felhőtlen a vágyunk,vele élni akarunk

Gyönyörű a szerelem, gyönyörű a vágy

Csak ne múljon soha éljük sokszor át

Boldogan csak élni szerelmesen lehet

Ne törje majd össze más a szívünket

Szeressük mi egymást, ahogy csak lehet

Rövid ez az élet éljünk már vele

Szeressük mi egymást amíg csak lehet

Rövid ez az élet, de ne szalasszuk el

Tajti - Hajós Sándor,

Túrkeve

Letagadom

letagadom,hogy merre jártam

Letagadom, hogy őrá vártam

Sötét este hűvös szélben

Őrá vártam a sötétben

Letagadok minden könnyet

Letagadom, hogy sírok érte

Sóvárogva vártam ő tett

A könnyeim hulltak érte

Nem tudom, hogy merre járhat

Nem tudom, hogy kire várhat

Istenem, most arra kérlek

Segítsél egy kicsit nékem

Nem tudom, hogy várja e még

Nem tudom, hogy kellek e még

Csak azt tudom, hogy szeretem

Könnyezem és hull a könnycsepp

letagadom, hogy merre jártam

Letagadom, hogy őrá vártam

Sötét este hűvös szélben

Őrá vártam a sötétben

Letagadok minden könnyet

Letagadom, hogy sírok érte

Sóvárogva vártam ő tett

A könnyeim hulltak érte

Mért kell nekem letagadni

Mért kell nekem hazudozni

Titokban én éjszakákon

Kerülgettem egész nyáron

Mért kell nekem őrá várni

Másokat megelodázni

Azt beszéli egy öreg fa

Nem jó ez így ahogyan van

Letagadok minden könnyet

Letagadom, hogy sírtam érte

Letagadom, mert így jó nekem

Letagadom, mert szégyellem

Letagadok minden könnyet

Letagadom, hogy sírtam érte

Nem engedi büszkeségem

Nekem így a jó, mert szégyellem

Tajti - Hajós Sándor,                                              Túrkeve

.